A mai posttal kis tér idő ugrást hajtunk végre és ez a jövőben is így marad: ugrálok majd előre meg hátra. Előző postban még februárban jártunk - de most meg június – természetesen történnek a dolgok. Az érdekesebb részeket majd lassan megírom de maradjunk a hét eseményeinél.

Nagyjából ez a rend: szombat és / vagy vasárnap szerelés, gyerekek szombaton egyébként is ki vannak dőlve; este helyzetelemzés; hét elején alkatrészek rendelése – ezek hétvégére megjönnek és akkor lehet szerelni megint. Jó kis rendszer ez így, haladok is, időm is van átgondolni mit akarok és mit nem tudok elkerülni, családnak sem kell olyan sokat hiányolnia.

Szóval múlt hét … a szombat délutáni szeánsz alapvetően két dologról szólt: felraktam az eBay-ről lőtt háttámlás csomagtartót – kell a nagyobb gyerek miatt – és átnéztem a vezetékezést.

A csomagtartó relatív könnyen ment: univerzális darab nem méretre gyártott így nagyjából minden több pozícióban rögzíthető és végül engedett annyit amennyit kell. Mert persze azért volt egy pont ahol hiányzzott bő egy centi, de végül megtaláltam. Előtte Dremellel itt ott alakítanom kellett mert máshogy nem fért volna fel de a végül felment, jó is volt, középen is volt, le is teszteltem. Elvileg 16 kg a terhelhetősége, de statikusan engem kibír. Vagyok egy mázsa … szerintem jó lesz.

Ez volt a nap örömteli része, a fekete leves a vezetékek környékéről jött. Már egy ideje érlelem ezt de eddig elhessegettem a gondolatot. Igaz 36 éves a motor, de valahogy működésre bírtam és egészen elfogadhatóan ment. Eddig. Viszont miután mindent amit lehet beállítottam a motor még mindig tüsszögött. Szép, egyenletes alapjárat, majd egy henger kihagy, a következő fordulatnál pedig az elégetlen benzin a kipufogóban robban fel. Tüsszög. Teszi ezt úgy kétezer fordulatig terheletlenül. Nem jó.

Szóval így a tünetek, próbáljunk valami okot találni. Ok, gyertyapipák 5k Ohmosak és a gyertyák is … ez nem jó, de hát ezzel lehet együtt élni. Talán még segít is. Következő, gyújtás. Itt már több sebből vérzünk. Sajnos az elmúlt idők önjelölt szerelői rajta hagyták a motoron a kezük nyomát.

1. 2 héttel ezelőtt amikor a gyújtást állítottam realizáltam, hogy mind a két megszakító lassan csereérett. Még működik, meg minden de darabja 6 font + postaköltség, nincs értelme ezen spórolni. Jó, ok utángyártott és nem eredeti Honda, de az 3x ennyi …

2. Ugyanezen művelet közben realizáltam a kókány nyomait: a megszakítók vezetékeinek az utolsó szakasza csupaszon – elfojt róluk na szigetelés. Az érintkezők rossz oldalról rögzítve emiatt a házzal esetleges érintkezés – zárlat nem barát, ezért a fedélre a szigetelő szalag belülről odanyomva … ezeket gyorsan megoldottam, de hát na. Szakmai alázat, vagy mi.

3. Kimértem a gyújtást – gyári ajánlást a felépítésre lásd alant. Nem túl bonyolult, könnyű kimérni:

Alkatrész - Áramkör	Gyári	Valós
Gyújtótrafó bal	2 Ohm	4.6
Gyújtótrafó jobb	2 Ohm	4.7
Ballaszt ellenállás	3 Ohm	3 Ohm
Gyújtáskör bal - biztosíték	5 Ohm	4
Gyújtáskör jobb - biztosíték	5 Ohm	5.4

Nos, sok mindent vártam, de ezt így nem. Viszont a fenti táblázatból a következők logikusan következnek:

• A gyújtótrafók nem gyáriak (ezt mondjuk tudtam) és nem 6 voltos rendszerhez készültek. Ez lehet jó.

• A 36 év alatt a ballaszt ellenállás nem fáradt el ... viszont valaki kikötötte

• ellensúlyként a baloldali gyújtáskörön valami ellenállás párhuzamosan van kötve

• a jobb oldalin pedig valamelyik vezeték tesz még rá egy kicsit.

Ezért nem véletlen a megfogalmazás: az eredeti kapcsolási rajz mostanra már csak ajánlás; a ballaszt csak az ellenség megtévesztésére van bekötve, funkciója nincs. A trafók 12 voltos nagy ellenállású trafók, így a ballaszt hiánya teljesen rendben van, de az nem, hogy az egyik kör 4 ohm a másik meg 5.4.

Na nem ragozom, ha valamit ebből a motorból ki akarok hozni, akkor kénytelen vagyok újravezetékezni. Ezen gondolkoztam szombaton, közben rendeltem apróságokat: kormányra markolat – a régi már régi; új megszakítókat, lásd fent; univerzális, vázcsőre rögzíthető lábtartót a nagyobb gyereknek hátra. Aztán este nekiálltam kapcsolási rajzot újragondolni. Mivel egy ideje gondolkozom már ezen ezért az alap számítások már megvoltak, az áramköri elemek kigyűjtve, az eredeti kapcsolási rajzot nézegettem már eleget:

Nem elvetélt megoldások, de csak 40 évvel ezelőtti logika mentén épül fel, azóta változott a technika – meg a lehetőségek, lehet ezt egyszerűbben – jobban is csinálni. Vezérfonalak:

• nem akarok nagy áramokat keresztül vinni a kapcsolókon jó vastag vezetékekkel, inkább kicsi áramok és a nagy fogyasztókat relék kapcsolják.

• Ami izzót lehet azt LED-re cserélni így nem kellenek a vastag vezetékek.

• Helyenként fölöslegesen bonyolult az eredeti, ami nem kell azt kiszedni, amit lehet egyszerűsíteni.

• Az eredeti feszültségszabályzó, egyenirányító modulokat egy újkori típusra cserélni amiben már egybe van építve a két funkció – ezt már régebben megcsináltam. Tanúlság is van: olcsó kínai vackot nem építünk motorba mert a végén úgy is drága japánt fogod megvenni.

• Oldalkocsi üzem miatt második fényszóró bekötése.

• A gyújtáskapcsolót már valaki átmókolta - ki is kellett dobnom - a burkolatba bekerül majd egy Lucas autó gyújtáskapcsoló amire rá lesz kötve az önindító is.

  Elgondolkoztam azon is, hogy vízmentes csatlakozókat építek be, de végül maradtam a klasszikus 6.3mm-es késes csatiknál.

Gondolatot tett követte, Visio-t felpattintottam és elkezdtem tervezni. Először a gyújtás kört; vasárnap délután a parkban a világítást; szerdán este munka után irányjelzők és kapcsolók; csütörtök a maradék. Eredmény:

Még aznap beszabadultam az internetes boltba megnézni mi mennyi, így a végén kijött úgy 140 font, amiben van két szerszám is. Ha pusztán az anyagot veszem akkor 100 fontból megvan az egész és marad még sok villamos apróság ami később jól jön még. Mivel relatív lassan készültem el és még mindig nem tudom pontosan miből mennyi kell, ezért most szombatra lemondtam az átvezetékezést, helyette olajcsere, megszakítók, egyéb vackok.

Az utóbbi dolgok egészen gyorsan mentek. A motorolaj valami katasztrófa volt. Ugyan nem volt megégve, de az állaga inkább a vízére hasonlított mint az olajéra. Isten tudja mióta lehetett benne. A véglehajtásban az olaj már szürkére kopott, az is megérett a cserére.

Szoptam bő másfél órát a megszakítókkal, sajnos ez a standard idő, nincs mit tenni. Amit tudtam segíteni a helyzeten, hogy a megszakító alaplapját körben felpolíroztam, így már nem kell kiszednem ha állítani akarom. Még most sem siklik a házában, de most már tudom forgatni. A gyújtást belőttem a 40 éve a típust szerelők tapasztalatai alapján, csináltam egy karbiszinkront és hajrá. Közben minden lépésnél járattam kicsit a motort, lépésről lépésre jobb lett. Az új olajtól hirtelen elkezdett könnyen forogni. Az új megszakítóktól – gyújtásállítástól stabil lett az alapjárat és relatív könnyen vette a gázt. A szinkron után kisimult és úgy veszi a gázt ahogy kell.

A végére még légtelenítettem egy hátsó féket és szóltam a srácaimnak, jöjjenek. Nem kellett kétszer mondani, ki ki a helyére bepattant, apu indít … majd hármasban gyötri a motort. Egy ponton rá is jöttem miért mozdul a fogat nehezen és miért akarunk 30-al menni alapjárat fölött picivel. Megtaláltam az egyest és láss csodát. Cserébe minden teljes kormány aláfordításnál a motor leállt, mert valahol valami vezeték nem jó. Még egy ok a fentire. Video alant, hangja sajnos nincs.

https://www.youtube.com/watch?v=DCdO6V5ERX8

Itt tartunk most. Jövő héten szeretnék elkezdeni kábelkorbácsot gyártani.

Ez a történet úgy 3 – 4 hónappal az után indult, hogy immáron másodszor is kiköltöztünk Angliába. A történetünk szempontjából tökéletesen lényegtelen miért a költözés, de sok esetben azért érdekes lesz, hogy egy másik országban zajlanak az események.

Na, szóval az úgy indult, hogy elgondolkoztam egy idő után egy autó vásárlásán. Motorom volt, nem is egy, de hát azzal családot vinni … nehéz. Két gyerek, egy feleség, nem férnek fel. Autót venni viszont olcsó. Régi pökhendi álmom, Lexus LS400, 1000 fontért már szépet lehet kapni. Az mondjuk úgy 360.000 forint. Vagy a sportos álom, régi hatos BMW. Igaz nagyrészt autómatákat lehet itt venni de az még mindig csak 4000 font, úgy 1.1 millió. Vagy valami régi Merci … esetleg a tökéletesen józan választás: Toyota Avensis Diesel … 2500 fontért már kifogástalan példányokat lehet leütni az eBay-en. Az kevesebb mint 1 millió forint.

Ebből a rövid kis összeállításból is látszik, hogy az autónak ebben az országban nem igazán van értéke, hacsak valamiért nem tűnik ki a tömegből. Az autó olcsó cserébe a szerviz drága. Ezért aztán az öreg autó még olcsóbb így ha az ember nem képes maga szerelni (amit nem nagyon fog megtenni, mert melózni kell, mert országot látni kell és mert Londonországban olyan lakásárak vannak … de olyanok … hát nem a garázsos, beállós, nagykertes házat szerzi meg a magyar nagyrészt); szóval ha nem képes maga szerelni, akkor marad a józan választás. Igen ám, de … Magyarországon relatív drága az autó, cserébe viszont a biztosítás olcsó. Az arányok tekintetében, a fenti autók normál biztosítása szerény személyemre, lakáshelyzetre és még ki tudja mi mindenre kiszámolva úgy 1500 és 2500 font között változik. Évente. 6 év után lemegy majd 1000 fontra is, de van olyan kollégám aki tősgyökeres családos vidéki angol létére az egyterűért (figyeled, családi lassú jármű) fizet évi 2300 fontot.

Nem számolom át, de látható, hogy ebben az országban nem megvenni, hanem fenntartani drága az autót. Amikor a fenti számolás végére értem - ez jó pár napi netes kutakodást, eBay túrást és fórumolvasást jelent – bennem is felmerült ugyanaz a gondolat, ami a jobb érzésű angolokban is úgy általában, miszerint a.: rablás amit a biztosító társaságok csinálnak b.: skandallum, c.: és egyébként is basszák meg magukat.

Tehát maradt a logikus döntés: nem veszünk autót. A biztosítónak puszira odaadott pénzből és a nem megvett autó árából simán egy éven keresztül minden hétvégére bérelhetek autót és még marad is a végén. De Londonban élünk, itt igazán nincs is szükséged autóra. Valóban kényelmesebb bizonyos esetekben de szükség nincs rá.

Miután ezt kimondtuk egyszerűbbé vált az élet, mert egyre pontosabban be tudtuk határolni miért is kell nekünk valami jármű. A dolog vége az lett, hogy igazából országot járni – kirándulni szeretnénk. Ehhez viszont vannak alkalmasabb járművek is mint egy autó.

Itt született meg a gondolat, hogy akkor oldalkocsis motorkerékpár ….

1.: mivel motornak számít, ezért a biztosítása relatív olcsó.

2.: szeretem, tudom őket javítani ha kell

3.: kirándulni motoron lehet csak igazán. Vagy bringával, de az nem ez a történet.

Ebből a levezetésből látszik, hogy a döntés tökéletesen logikus. (wehhehhh) Ha ehhez hozzá vesszük még, hogy az oldalkocsis motor egyesíti a motor és az autó rossz tulajdonságait akkor azt is kimondhatjuk: igazi érzelmi döntés volt ez.

Érzelminek érzelmi, viszont nem impulzus. Mert impulzusból elég nehéz oldalkocsis motort venni. Kezdjük ott, hogy alig van. Bár az 50-es 60-as években rengeteg oldalkocsis motor létezett akár kit akár boltban kapható formában ezek a 70-es évekre szinte teljesen eltűntek: addigra mindenki autót akart és megfizethetővé is vált.

Így az oldalkocsis motorok kikoptak, elsüllyedtek, elrohadtak, fémhulladékként végezték. Persze nem teljesen tűntek el. Rendszeresen lehet látni egyet kettőt, de ezek vagy féltve őrzött kincsek, vagy eladásra kínált bontószökevények. A kettő között elég nehéz megtalálni az ideális példányt.

A dolgot az is nehezítette, hogy nekem 3 embert kell elhelyeznem. Egy felnőtt és két gyerek. A feladata nem lehetetlen persze, mert ebben az országban a fenti igény nem szokatlan. Léteznek 2, sőt 4 személyes oldalkocsik is. De akkor még mindig ott van az, hogy milyen motorra van a hajó ráakasztva? Személy szerint nem vagyok márkahű, típusokba szeretek bele.

Szóval elkezdtem keresni úgy egy éve. Rögtön elsőre megtaláltam a tutit: Honda GL1000, 2 személyes oldalkocsival. 1500 font. Csak éppen pénzem nem volt … el is vitte valaki más eBay-en. Innentől kezdve hónapok hosszú kutatása és keresése. Apróbb kisiklások, kikacsintások más típusok felé, mellékzöngeként egy Velorex 700 oldalkocsi és egy XJ900 Yamaha megvétele, de végül mind a kettő érintés nélkül ment tovább a következő gazdájához. Na jó, a Yamaha futóművébe és fékeibe beleöltem némi pénzt és még motoroztunk is vele egy kicsit.

Hogy miket néztem ki - meg … egy pár kép itt lent.

BMW K1000LT – A repülő tégla – Saluki oldalkocsival.

Ugyan jó áron volt, de elég messze. Addig vívódtam míg valaki megvette.

Egy XJ900 egy Watsonian felnőtt – gyerek 2 személyes oldalkocsival. Közel sem az amit szerettem volna, de a kétszemélyes oldalkocsi elbizonytalanított. Meg az ára :) Végül nem ez lett.

Egy V50-es Guzzi régebbi Velorex oldalkocsival. A Guzzi nagyon – nagyon … de az oldalkocsi. Csorgott rá a nyálam napokig, úgy törölgettem a billentyűzetet, majdnem megvettem. De aztán mégsem.

Egy Honda Goldwing GL1000 K1 Watsonian Monaco oldalkocsival. Mert végül csak dűlőre jutottam: nekem Goldwing KELL.

Na, az utolsó lett az amit végül megvettem és egy fagyos februári hétvégén elhoztam. Igaz tréleren, de ott állt kint, leponyvázva, az enyém. Maga a megvétel is egy mókás sztori (odamész szombaton reggel fél nyolcra, -5 fokban bringázol 20 km-t, kelsz reggel 5-kor egy áthajtott hét után … hogy a végén a tréleres ne jelenjen meg és tekerhess haza 1.5 fagyoskodás után a 0 fokban) de ez történet szempontjából lényegtelen.

Hát Innen indulunk legközelebb :)

ui.: a sablonért elnézést kérek, nekem is zavarja a szemem, majd valamit szerelek rajta