Ez a történet úgy 3 – 4 hónappal az után indult, hogy immáron másodszor is kiköltöztünk Angliába. A történetünk szempontjából tökéletesen lényegtelen miért a költözés, de sok esetben azért érdekes lesz, hogy egy másik országban zajlanak az események.

Na, szóval az úgy indult, hogy elgondolkoztam egy idő után egy autó vásárlásán. Motorom volt, nem is egy, de hát azzal családot vinni … nehéz. Két gyerek, egy feleség, nem férnek fel. Autót venni viszont olcsó. Régi pökhendi álmom, Lexus LS400, 1000 fontért már szépet lehet kapni. Az mondjuk úgy 360.000 forint. Vagy a sportos álom, régi hatos BMW. Igaz nagyrészt autómatákat lehet itt venni de az még mindig csak 4000 font, úgy 1.1 millió. Vagy valami régi Merci … esetleg a tökéletesen józan választás: Toyota Avensis Diesel … 2500 fontért már kifogástalan példányokat lehet leütni az eBay-en. Az kevesebb mint 1 millió forint.

Ebből a rövid kis összeállításból is látszik, hogy az autónak ebben az országban nem igazán van értéke, hacsak valamiért nem tűnik ki a tömegből. Az autó olcsó cserébe a szerviz drága. Ezért aztán az öreg autó még olcsóbb így ha az ember nem képes maga szerelni (amit nem nagyon fog megtenni, mert melózni kell, mert országot látni kell és mert Londonországban olyan lakásárak vannak … de olyanok … hát nem a garázsos, beállós, nagykertes házat szerzi meg a magyar nagyrészt); szóval ha nem képes maga szerelni, akkor marad a józan választás. Igen ám, de … Magyarországon relatív drága az autó, cserébe viszont a biztosítás olcsó. Az arányok tekintetében, a fenti autók normál biztosítása szerény személyemre, lakáshelyzetre és még ki tudja mi mindenre kiszámolva úgy 1500 és 2500 font között változik. Évente. 6 év után lemegy majd 1000 fontra is, de van olyan kollégám aki tősgyökeres családos vidéki angol létére az egyterűért (figyeled, családi lassú jármű) fizet évi 2300 fontot.

Nem számolom át, de látható, hogy ebben az országban nem megvenni, hanem fenntartani drága az autót. Amikor a fenti számolás végére értem - ez jó pár napi netes kutakodást, eBay túrást és fórumolvasást jelent – bennem is felmerült ugyanaz a gondolat, ami a jobb érzésű angolokban is úgy általában, miszerint a.: rablás amit a biztosító társaságok csinálnak b.: skandallum, c.: és egyébként is basszák meg magukat.

Tehát maradt a logikus döntés: nem veszünk autót. A biztosítónak puszira odaadott pénzből és a nem megvett autó árából simán egy éven keresztül minden hétvégére bérelhetek autót és még marad is a végén. De Londonban élünk, itt igazán nincs is szükséged autóra. Valóban kényelmesebb bizonyos esetekben de szükség nincs rá.

Miután ezt kimondtuk egyszerűbbé vált az élet, mert egyre pontosabban be tudtuk határolni miért is kell nekünk valami jármű. A dolog vége az lett, hogy igazából országot járni – kirándulni szeretnénk. Ehhez viszont vannak alkalmasabb járművek is mint egy autó.

Itt született meg a gondolat, hogy akkor oldalkocsis motorkerékpár ….

1.: mivel motornak számít, ezért a biztosítása relatív olcsó.

2.: szeretem, tudom őket javítani ha kell

3.: kirándulni motoron lehet csak igazán. Vagy bringával, de az nem ez a történet.

Ebből a levezetésből látszik, hogy a döntés tökéletesen logikus. (wehhehhh) Ha ehhez hozzá vesszük még, hogy az oldalkocsis motor egyesíti a motor és az autó rossz tulajdonságait akkor azt is kimondhatjuk: igazi érzelmi döntés volt ez.

Érzelminek érzelmi, viszont nem impulzus. Mert impulzusból elég nehéz oldalkocsis motort venni. Kezdjük ott, hogy alig van. Bár az 50-es 60-as években rengeteg oldalkocsis motor létezett akár kit akár boltban kapható formában ezek a 70-es évekre szinte teljesen eltűntek: addigra mindenki autót akart és megfizethetővé is vált.

Így az oldalkocsis motorok kikoptak, elsüllyedtek, elrohadtak, fémhulladékként végezték. Persze nem teljesen tűntek el. Rendszeresen lehet látni egyet kettőt, de ezek vagy féltve őrzött kincsek, vagy eladásra kínált bontószökevények. A kettő között elég nehéz megtalálni az ideális példányt.

A dolgot az is nehezítette, hogy nekem 3 embert kell elhelyeznem. Egy felnőtt és két gyerek. A feladata nem lehetetlen persze, mert ebben az országban a fenti igény nem szokatlan. Léteznek 2, sőt 4 személyes oldalkocsik is. De akkor még mindig ott van az, hogy milyen motorra van a hajó ráakasztva? Személy szerint nem vagyok márkahű, típusokba szeretek bele.

Szóval elkezdtem keresni úgy egy éve. Rögtön elsőre megtaláltam a tutit: Honda GL1000, 2 személyes oldalkocsival. 1500 font. Csak éppen pénzem nem volt … el is vitte valaki más eBay-en. Innentől kezdve hónapok hosszú kutatása és keresése. Apróbb kisiklások, kikacsintások más típusok felé, mellékzöngeként egy Velorex 700 oldalkocsi és egy XJ900 Yamaha megvétele, de végül mind a kettő érintés nélkül ment tovább a következő gazdájához. Na jó, a Yamaha futóművébe és fékeibe beleöltem némi pénzt és még motoroztunk is vele egy kicsit.

Hogy miket néztem ki - meg … egy pár kép itt lent.

BMW K1000LT – A repülő tégla – Saluki oldalkocsival.

Ugyan jó áron volt, de elég messze. Addig vívódtam míg valaki megvette.

Egy XJ900 egy Watsonian felnőtt – gyerek 2 személyes oldalkocsival. Közel sem az amit szerettem volna, de a kétszemélyes oldalkocsi elbizonytalanított. Meg az ára :) Végül nem ez lett.

Egy V50-es Guzzi régebbi Velorex oldalkocsival. A Guzzi nagyon – nagyon … de az oldalkocsi. Csorgott rá a nyálam napokig, úgy törölgettem a billentyűzetet, majdnem megvettem. De aztán mégsem.

Egy Honda Goldwing GL1000 K1 Watsonian Monaco oldalkocsival. Mert végül csak dűlőre jutottam: nekem Goldwing KELL.

Na, az utolsó lett az amit végül megvettem és egy fagyos februári hétvégén elhoztam. Igaz tréleren, de ott állt kint, leponyvázva, az enyém. Maga a megvétel is egy mókás sztori (odamész szombaton reggel fél nyolcra, -5 fokban bringázol 20 km-t, kelsz reggel 5-kor egy áthajtott hét után … hogy a végén a tréleres ne jelenjen meg és tekerhess haza 1.5 fagyoskodás után a 0 fokban) de ez történet szempontjából lényegtelen.

Hát Innen indulunk legközelebb :)

ui.: a sablonért elnézést kérek, nekem is zavarja a szemem, majd valamit szerelek rajta